Visszatérve a szorongásra és a pánikra, mostanában – úgy egy hónapja - nem a testi érzetek felerősödése és az azokhoz rendelt „nagy baj van” érzés dominál, sokkal inkább a puritán szorongás. Talán maga szorongástól való félelem gerjeszti a szorongást. Ez úgy hangzik, mint „fából vaskarika”. Egészen egyszerűen a tankönyvi példa, miszerint a pánik nagyjából tíz perc alatt fejlődik és maximum fél óra alatt eléri a teljes intenzitását, úgy érzem, rám nem igaz. Spontán is rám tört többször, miközben semmilyen veszély nem fenyegetett, de nem mindig eszkalálódott nagymértékűvé. Inkább azt mondanám, a feszültség az, ami állandósult, mintha sosem lenne nyugtom. Mostanában kifejezetten rosszul alszom, s reggel nem vagyok kipihent. Feszültségben indulok el hazulról és így is érkezem. Ez az érzés nagyon megnehezíti a mindennapjaimat.
Minthogy úgy kezdtem, hogy igyekszem megérteni a dolgok logikáját, hát ez időben sem voltam rest, s igyekeztem magyarázatot találni a problémámra. Először is szeretném kizárni az organikus okokat, ahogy azt a kardiológiai kivizsgálással meg is kezdtem. Ez után, ahogy igyekeztem kiokosodni, megtudtam, hogy kullancs terjesztette Borrelia Burgdorferi baktérium okozta Lyme betegség is okozhat pánikot és személyiségváltozást. Elsőre úgy tűnt, ennek egyszerű utánajárni, hiszen egy vérvizsgálat alapján végzett szerológiai teszt elegendő a szervezet által termelt ellenanyag kimutatásához. El is mentem egy ilyen vizsgálatra, s hát bizony kiderült, az egyik ellenanyagtípust termeli a szervezetem, így mivel Lyme betegséggel sosem kezeltek, hát belekezdtem egy nagydózisú antibiotikum kúrába. Hogy mikor érhetett kullancs csípés, azt nem tudom. Típusos klinikai tünetet, mint az Erythema Migrans, azaz magyarul a vándorló bőrpír, ami kokárdaszerű folthoz hasonlít leginkább, sosem produkáltam. Ezenkívül a szintén jellemző ízületi-izomfájdalmakat sem produkáltam, amit igen jellemzőnek tartanak Lyme betegség esetén. Vannak olyan tanulmányok, amelyek kifejtik, hogy a Lyme-nak vannak kifejezetten csak neurológiai tünetei, amelyeket csak később követhetnek az ízületi panaszok. A Lyme betegséget korai stádiumban jól gyógyíthatónak tartják, de hát ki tudja, én mikor fertőződtem meg? S egyáltalán, ez a betegség ilyen módon aktívnak tekinthető-e? Ebben nem értenek egyet a szakértők, rengeteg vélemény van pl. az én diagnózisom mellett és ellen is. A legfőbb ellenérv az volt, hogy nem agyvízből mutatták ki a Borrelia érintettséget, hanem vérből, azaz a keringési rendszerből. A szakértők véleménye közötti ellentmondás abból is adódik, hogy egyesek azt gondolják, hogy a Lyme magától is meg tud gyógyulni, mások pedig ezt cáfolják, tehát, ha valaki fertőzött, azt szerintük kezelni kell és kész.
Ezen kívül egyes agyalapi mirigy vagy mellékvese rendellenességek is okozhatnak mentális panaszokat. Ehhez felkerestem egy endokrinológus magánrendelést, ahol is különböző hormonvizsgálatok elvégzését javasolta a doktornő, ezek közül az első vizsgálaton ugyan átestem, de sajnos laboratóriumi hiba miatt a tesztek elvégzése sikertelen volt, így ezeket meg kell ismételnem. Összességében talán a célzott hormonvizsgálat kizárhatja vagy megerősítheti a mellékvese vagy hipofízis betegségét.
Tehát, összefoglalva azt, aminek eddig utána tudtam járni, pánikrohamos, szédüléses szorongásos állapotot két fő tényező okozhat. Vagy tisztán mentális panaszokról van szó, vagy organikus okokról, melyek viszonylag behatároltak, de azért épp elég időt, azaz hónapokat el lehet tölteni aktív utánajárással – miközben igen rosszul vagyunk. Logikus lépés az, hogy először az organikus okokat próbáljuk meg kizárni, hátha kibökjük a kiváltó okot, s az esetleg megszüntethető – bár ez az út elég rögös, de talán kötelező.
Mindenesetre furcsa és ijesztő dolog az, hogy ha valójában tipikusan pánikszerű tüneteket mostanában csak igen ritkán produkálok, miért koncentrálok nehezen, miért érzek szorongást hosszú órákra akár napokra és miért szédülök, miért érzem, hogy valami megváltozott? Talán teljesen természetes reakció az, hogy aggódom a jövő miatt, aggódom azért, hogy valami változás indult meg bennem, ami tart valahová, de nem tudom hová. Aggódom attól, hogy valamilyen, az orvosok által észre nem vett betegség alakul ki bennem, szépen lassan, felemésztve az életemet. Őszintén szólva ebben a helyzetben nagyon nehéz optimistán tekinteni a jövőre. Mindezzel együtt meggyőződésem, hogy nem szenvedek depressziótól, örülök az életemnek, csak ez a nehézség a mindennapok vitelében nagyon nagy terhet ró rám.
Semmi mást nem szeretnék jobban, mint tisztán látni, megérteni, hogy mi a bajom. Csak a régi kis életemet akarom visszakapni a kontrollal együtt, ami olyan jó társam volt.
