GAD
2010.10.28. 10:58
A hétvégét azzal töltöttem, hogy igyekeztem pihenni. Rettentően jól esett a szombati napon, hogy gyakorlatilag egész nap ágyban voltam, olvastam, tévéztem. Ez nagyon kellet, jól esett. Csak annyira mozdultam ki a lakásból, hogy fussak 20 percet, ami szintén nagyon jól esett. Miközben próbáltam tovább okosodni, hogy vajon mitől is szorongok, rátaláltam egy kitűnő definícióra: generalizált szorongás (angol rövidítése GAD). Az itteni leírástól elállt a lélegzetem, hiszen pontosan úgy hangzott, mintha rólam mintázták volna, íme néhány kiemelt mondat, amikkel találkoztam már magamon, vagy úgy érzem, illik rám:
„A kórkép elnevezésében, a 'generalizált', vagyis 'általános' kifejezés arra utal, hogy a többi szorongásos zavartól eltérően ennek a betegségnek nincsenek olyan jól meghatározható, markáns jellegzetességei, mint amilyenek például a pánikrohamok, vagy a kényszerek. Ezt az állapotot régebben is ismerte az orvostudomány, csak más elnevezésekkel illette.”
„Gyakori panasz a szédülés, ezt a harmincas életéveit elhagyó betegeknél gyakran spondylosis, discopathia következményének tartják.”
„Túlzott szorongás vagy aggodalom számos eseménnyel, körülménnyel, aktivitással (munka, iskola) kapcsolatban, legalább hat hónapon keresztül.”
„A kórkép legfőbb pszichopatológiai sajátossága a hétköznapi eseményekkel kapcsolatos, szinte folyamatos aggodalmaskodás, túlzott félelmek, szorongások. Ezek nem kötődnek valamely jól meghatározott tárgyhoz (mint az egyszerű fóbiáknál), bizonyos helyzetekhez (mint agorafóbiában, vagy szociális fóbiában) vagy tematikához (mint hypochondriában).”
„A személy nehezen tudja a szorongást kontrollálni.”
„A betegek általában maguk is belátják, hogy aggodalmaik valójában indokolatlanok, eltúlzottak. Az előzetesen rettegéssel várt eseményekre visszatekintve sokszor maguk sem értik, miért okozhatott az akkora szorongást számukra. Ennek ellenére a hasonló események várható bekövetkezése, vagy a már sokszor tapasztalt szomatikus szenzációk ismételt jelentkezése újra és újra előhívja szorongásaikat, aggodalmaikat.”
„Hiába emlékeztetik magukat arra, hogy a korábbi, hasonló helyzeteken minden különösebb probléma nélkül estek át, általában ezzel sem sikerül magukat megnyugtatniuk.”
„A szorongás, aggódás legalább három (gyermekeknél egy) az alábbiakból:
nyugtalanság, idegesség, feszültség, fáradékonyság, koncentrálási zavarok, gondolkodási
nehézségek, ingerlékenység, izomfeszültség, alvászavar.”
nyugtalanság, idegesség, feszültség, fáradékonyság, koncentrálási zavarok, gondolkodási
nehézségek, ingerlékenység, izomfeszültség, alvászavar.”
„A generalizált szorongók feszültsége, idegessége a környezeti ingerekkel szembeni túlérzékenységhez vezet. Ez az egyszerű, zavaró ingerektől (fények, zajok, szagok stb.) a komplex, szociális helyzetekig szinte mindent felölelhet. Sokszor panaszolják, hogy nehezen tudnak nyugton maradni, ellazulni.”
„A fáradtságérzés gyakran teljesítménycsökkenéshez vezet, a betegek energiátlannak érzik magukat, kisebb terhelésekre is kimerülnek. Úgy érzik, hogyha mindezt leküzdenék, sokkal többre lennének képesek, illetve szokásos napi tevékenységeik ellátása nem kerülne aránytalanul nagy erőfeszítésükbe.”
„A tünetek nem rohamszerűen jelentkeznek, mint a pánikrosszullétek esetében, hanem hosszabb ideig fennállnak.”
„Az ezekről panaszkodó személyek mindezeket valamilyen súlyos betegség (szívinfarktus, daganat stb.) kezdődő tüneteinek minősíthetik, ettől szorongásuk tovább nőhet, akár halálfélelemig fokozódhat. Fokozottan figyelik a testükből érkező jelzéseket, sokszor teljesen normális testérzésektől is megijednek, ezekről is azt hiszik, betegségre utalnak. Gyakran fordulnak emiatt háziorvosukhoz is.„
„A generalizált szorongásra a komplex elalvási-átalvási zavarok a jellemzőek. A betegek hiába érzik magukat fáradtnak, kimerültnek, alighogy lefekszenek, kimegy az álom a szemükből.”
„Pánikbetegségre jellemző a rohamszerű szorongás, a váratlan pánikrosszullétek, míg GAD-ban a szorongás nem elkülönült attackokban jelentkezik, hanem hullámzó intenzitással, de folyamatosan fennáll.”
Úgy látom, ez az. Megtaláltam az ellenséget, ami persze ebből következően én magam vagyok. Noha még nem jártam végig az orvosi vizsgálatokat teljes egészében, ha mégsem testi okról van szó, hát ez a probléma.
Mégpedig ez logikusan le is vezethető:
- létezett egy stressz helyzet tartósan, lelki ismereti válsággal kombinálva. Így éltem jó hosszú ideig, miközben észveszejtő munkával és egyéb módon zsaroltam a testem-lelkem,
- miután „normál” stressz reakciókkal nem tudtam levezetni a stresszt, hát júniusban pánikrohamban csúcsosodott ki, amiről azonnal nem lelki tényezőre, hanem organikus okokra gondoltam, aminek feltétlenül utána kellett járni, s ami oly ijesztő volt sokszor,
- az organikus okokat nem kizárva, de lassan megértettem, hogy végtére is a pánik tüneteket én magam generálom, tehát lassacskán úrrá lettem rajtuk, vagyis nem nagyon jönnek elő, ehelyett a folyamatos kétségbeesés és félelem uralkodott el rajtam, hiszen csak erre tudtam koncentrálni, csak ezen járt az eszem, különféle elméleteket gyártva és magyarázatokat keresve. Ehhez persze nagymértékben hozzájárul az egyes orvosok hozzáállása illetve a magyar egészségügy rendszere, hibái is. Ezek egésze indítja el az intenzív félelem érzetet, s ez az, ami stabilizálja is,
- ezért aztán a pánikot könnyen átalakítottam szorongássá, melynek nincs igazi tárgya, hacsak nem az, hogy félek a jövőtől, hogy vajon mi fog történni velem. Nem más ez, mint egy erőteljes negatív anticipáció a saját állapotommal kapcsolatban, hiába nincs is esetleg alapja,
Ha nincs organikus ok, akkor ez a helyzet. Ezzel a helyzettel meg lehet birkózni, hiszen a pánikroham is egyfajta szorongás és megbirkóztam vele, ez is csak egy szorongás, még, ha másfajta is. Ezért szédülök, ezért rossz a közérzetem és ezért félek gyakran a „semmitől”. A lényeg, hogy én generálom, én vetítem előre és ezért következik be. Látszólag borzasztóan egyszerű, de benne lenni nagyon félelmetes. Felismerni, elfogadni nehéz, de meg lehet fogni, ez biztos.
Léteznek bizonyos küzdési stratégiák. Azt hiszem, négy hónapja én azt választottam, hogy megértem a problémát, hogy feldolgozható legyen. Ennyi időbe telt idáig eljutni, és igen, nagyon kellemetlen volt és még ma is az. Ugyanakkor ez a magyarázat borzasztóan logikusnak tűnik, hát meglátjuk mire lesz elég J.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://spookypanic.blog.hu/api/trackback/id/tr22404966
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.